Képzelt interjú Jevgenyijjel, a szibériai tigrissel!
The Secret Diaries of the Figure Skaters
Sergei Davydov (a belorusz hobbit) titkos naplója 2003 Malmő
The very secret diary of Sergei Davydov (the Belarus hobbit :)))) 2003 Malmő
Angol eredeti verzió/ Original version in English:
http://www.violet-dreams.net/davydov/diary.html
1.17.
Megérkezés az EB-re... a város és a repülőtér tényleg kicsi, legalább nem fogok elveszni, mint oly gyakran Moszkvában.Nincs hó, akkor lehet hordani az edzőruhát. Találkoztam a másik belorusz versenyzővel, Sergei Shliajevvel. 17 éves és nem hiszem, hogy sok közös vonásunk lenne....
Már majdnem rögtön elvesztettük Shliajevet, mert leragadt egy édességboltnál a központi pályaudvaron. Nem hiszem, hogy gondoskodni fogok róla, nem ismerem még eléggé. Elég nekem magamat segíteni a versenyen, nemhogy még őt is. És még csak nem is jóképű...
1.18.
Első gyakorlás ma, már átestem a rajongók támadásán, nem is tudtam, hogy ennyien vannak. Egy magas lány különböző képeket csinált. Shliajev szinte sokkolva van, mióta pózolt velem. Utálom mikor képeket csinálnak róla, kérték, hogy mosolyogjak, ok, akármilyen hosszasan is, akkor sem mutatom meg a fogaimat! Kaptam egy kedves lapot és ajándékként egy különösen kinéző kitömött nyuszit. Ilja később lefordította a lapot. Élveztem az egész jelenetet, bár az angolságom csapnivaló, ezért jobb szeretek csöndben állni. A magas lány kifejezte, hogy szeretné, ha én nyernék a versenyen, ettől szörnyű zavarban éreztem magam, nem is emlékszem, mit válaszoltam.
Szegény lány, nincs sok kapcsolata a valósággal.
Jót gyakoroltam később, mindent megcsináltam, kivéve a tiszta négyesugrást, nem tudom megcsinálni, nem is hiszem, hogy valaha sikerülne...sóhaj....
1.19.
Korai gyakorlás, de a magas lány jól felébresztett. nem is tudom, vajon kedvelem-e azokat a paparazzi lencséket a gépén bár...miért a földön fekve fényképez engem az egész gyakorláson??? nem csinált elég fotót tegnap? Azt gondoltam Vakhtang volt tegnap a lányokkal...Vakhtang féltékeny. Állandóan a szép bőröm részleteiről kérdez, ami szerinte fantasztikus. Viszont a pattanásaim nem fognak elmúlni, másik divatikont fog találni magának.
Shliajev igazán bosszantó, állandóan arról van szó, hogy ő fekete NIKE dzsekit hord, mióta nekem is van. Hál'istennek Ilja itt van. Később vele vacsoráztam, miután elhagytuk Shliajevet egy hatalmas sportboltban, közel a hotelhez. Remélhetőleg megtalálja az utat vissza.
1.20.
Jót aludtam ma reggel, mivel nem gyakoroltam későig. Lesétáltam a városba Iljával, Shliajevvel és Vakhtanggal, unalmas volt. Olyan kicsi a város, a nyelv is nagyon furcsa, nem értek semmit. Hideg szél is volt. Mialatt bemelegítettem az este néhány különös tévés ember állandóan követett engem és Shliajevet a hatalmas kameráikkal. De nekem sikerült elbújnom egy sötét sarokban. Nem szeretném, ha korcsolya nélkül adásba kerülnék. De abban sem vagyok biztos, hogy korcsolyával szeretnék-e adásba kerülni....
1.21.
Túl korán mentem gyakorolni ma, találkoztam a hallban egy olasz jégtáncossal, aki kétségtelenül engem bámult, de én nem szeretem, ha rámbámulnak!!!!! Gondolom, ő álruhába volt öltözve. Vakhtang nyaggatott később, tudni akarta, miért töltök olyan sok időt Iljával....én nem is töltök sok időt vele....úgy érzem, az egyetlen akivel az időmet töltöm, az Shliajev! OK, a naplóm kezd átfordulni anti-Shliajev kampányba, ez nem szép, vajon a mamám tudta, mert azt mondta nekem, nem fogom kedvelni őt. Rossz ember vagyok. Keményebben fogom próbálni, meg fogom próbálni megismerni jobban, bár ellopta a régi rövid programomat, és mindent ami együttjár vele. Bevallom azért kicsit könnyebb lenne, ha néha kinyitná a száját és kicsit többet beszélne...
Ismét gyakoroltam később, még mindig nem megy a négyes. Csoda lenne, ha menne...
1.22.
Valóban türelmes voltam ma, elmentem gyakorolni Shliajevvel és hagytam, hogy rajtam lógjon, ameddig csak akart. Megpróbáltam lezseren felöltözni, mivel nem akartam, hogy felismerjenek. A belorusz csapat dzsekije túl nagy rám, így bocsesz, de nem fogom viselni. Persze, az akkreditációs kártyámat a hátizsákom aljára tettem.
A kvalifikációt törölték, de ez nem gátolta meg a magas lányt abban, hogy odahozza a kameráját a ringhez....Konstantin Tupikov elképesztő! Ugyanazt az ADIDAS pólót viseli, mint én, hál'istennek én a fekete ujjatlan mellett döntöttem ma. Mi van itt mindenkivel, csak magukra tudnak gondolni?
A mobilomat a ringen kívül hagyom, mióta a mamám ebéd előtt néhányszor felhívott. A mama biztos csalódott, hallva, hogy törölték a kavlifikációt, de mondtam neki, ez nekem így tökéletes, úgysincsenek rendben az idegeim.
Gyakorlás után autogrammokat osztogattam, de nem túl sokat, miután egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy annak a kislánynak van-e fogalma arról, én melyik korcsolyázó is vagyok...
Láttam a magas lányt és a barátait korcsolyázók bejáratánál, egyikük közülük fotót csinált Maximmal, de Vakhtang megpróbált bezavarni hátulról. Vakhtang nem képes komolyan viselkedni. Megpróbáltam megkérdezni Shlaijevet, hogy meg akarja-e nézni a párosokat később, de még nem válaszolt. Tehetek érte ennél többet?
1.23.
Még korábban mentem gyakorolni, de ismét találkoztam az olasz jégtáncossal. Massimo Scali, asszem. Én tök ramatyul nézek ki, ő meg már ki van sminkelve. No comment. Nagy mosolyt kapok tőle, asszem, próbált volna valamit mondani, de én gyorsan továbbmentem, mielőtt esélye lett volna rá.
Imádom az itteni haaaaaatalmas tömegközlekedési buszokat, az üléseikben nagyszerűen el lehet rejtőzni. Később Iljával lógtam, majd otthagytam neki Shliajevet, mivel elmentem némi gyümölcsöt venni. Ilja kihalt tőle, de nem panaszkodott, valóban nagyszerű barát ő. Mondta nekem, hogy korábban körbesétált a városban és találkozott a magas lánnyal, az én number one szuper fanommal 3x is! Hihetetlen! Azt hiszem nagyobb rajongója Iljának, mint nekem...
Később megnéztem a női egyénit, mindhármat közülünk. Shliajev az őrületbe kerget, még egyetlen szót sem szólt soha.
Korán mentem aludni, mivel unatkoztam, de a rövidprogramomat már előkészítettem holnapra. Massimo Scali kopogtatott az ajtómon, mondott valamit olaszul, de én úgy tettem, mintha aludnék. Shliajev is megpróbált fölébreszteni, de kevés ő ehhez. Vakhtang is kopogtatott valamivel ezután, amikor már majdnem tényleg elaludtam. Vakhtang tudni akarta, vajon őt vagy Ilját kedvelem jobban? Micsoda kérdés ez???? Azóta ilyen, hogy szétmentek Plushenkóval, nem én tehetek róla, hogy kifáradt Plushi hajának az összegubancolásában....
Ilja nem kopogott, mivel mi már elbúcsúztunk egymástól.
1.24.
Ma van a rövidprogram, muszáj előkészülnöm, jól bereggeliztem, most megyek és megkeresem az edzőmet. Kezdek ideges lenni. Nem vagyok már biztos benne : tripla lutz, tripla toeloop...az ezen való agyalás megrémiszt. Shliajev csendesebb mint valaha.
Megnéztem magam a tükörben, a bőröm sápadt, a gyomrom remeg. Meg fogok próbálni megnyugodni a bemelegítés alatt.
Este:
Valamennyit aludtam, csak felébredtem. A rövidprogram vacak volt. nem tudtam megcsinálni a tripla lutz-tripla toeloopomat. Tudtam, tudtam, hogy ez nem jó ötlet! Most a 15.helyen vagyok, nem tudom mit érhetnék még el a szabadprogramban. A helyezésem az EB-n egyre rosszabb. Nem tudtam a tripla flippet sem megcsinálni, csodálkozom mi van velem, pont csak az ugrásaimat nem tudom megcsinálni a versenyen. Ilja azt mondja, jobban kellene hinnem a képességeimben. Könnyű neki mondani, aki két különböző négyesugrást megcsinált hibátlanul!
Vakhtang boldog a 8.helyével. Csodálnám, ha valaha meg tudnám állítani az agyalásomat a verseny előtt. Muszáj valamit ennem. Shliajev nincs itt. Remélem, nem is tér vissza egy ideig, mert most egyedül akarok lenni.
1.25.
Maxim ezüstöt kapott a jégtáncban tegnap, ez nagyszerű! Maxim igazán laza fickó. Néztem őt a tévén mielőtt újból aludni mentem. Úgy tűnik mintha semmit sem csinálnék csak ennék és aludnék.
Jót gyakoroltam ma reggel, de nem sokat ugrottam, a lépéseimet csináltam. Kotin azt mondta, okés volt. Vakhtang megzavart, mert a mobilját a hátizsákomban hagyta. Vakhtang sérelmezte, hogy gyorsan végeztem vele, de én nem vagyok a személyzete, ugye...?
Megjelent a magas lány a gyakorlás után. Valamit próbált mondani nekem, de nem értettem, mert mellette Ilja állandóan kiabált, hogy ne felejtsem a banánomat az öltözőben.HAHAHA, vicces, ugyanis Shliajev mindig megeszi a banánokat.
Gondolom, a magas lány azt próbálta mondani, hogy higgyek magamban. Megint.
Mindenki nyugtatgat, elfelejtek gondolkozni és mosolygok rá széles szájjal, a francba! Utálom a fogaimat!
Tényleg idegesít, hogy még több nehéznek ígérkező kérdést akar feltenni, ezért elmenekültem és megint elértem a buszt.
Majd megnyugszom a szabadprogram után.
Este:
Most már jobb, elég jól ment a kori, még némi reagálás is jött a közönségtől. Az idegeim már nem olyan rosszak, mivel már minden reménytelen. Egy doboz cukorka a magas lánytól, aki a lépcsőn volt egy nagy jelképpel és nagy zajt csinált. Láttam a pihenőben Shliajevet, Maximot és Romant. Vakhtang később jött, arrébb tolta Shliajevet és így mellém tudott ülni. Feladom. Vakhtang állandóan kérdezősködik, vajon gondolom-e, hogy Ilja érmet fog nyerni? Ilja, Ilja, Ilja, ez minden amire gondolni tud, nem is tudom, mi a problémája.
Ilja negyedikként fejezte be, szomorú emiatt. Ilja csalódott. Vakhtang, Ilja és Shliajev követtek engem a szobámba, mire rámutattam Shliajevnek arra, hogy ő is itt lakik jelenleg saját magánál. Massimo Scali kint várt. Senki sem akart elmenni tőlem. Céloztam rá, hogy zuhanyozni szeretnék, meg a takaró alá bújni. Ez kezd túlságosan kifárasztani.
1.26.
Sokáig aludtam ma, este eléggé sokáig fenn leszünk. Édességeztünk Iljával és Vakhtanggal a szobánkban, Shliajev kipróbálta a minibár tartalmát. Nem állítottam meg, szerintem elég idős már ahhoz, hogy leigya magát.
Felöltöztem az esti bankettre. Levettem a legkisebbnek mondott öltönyt, nem tehetek róla, hogy megálltam a növésben, még mielőtt más el se kezdte.
Shliajev igazán ideges, lenyugtattam, hogy a bankett után vacsorázni megyünk a belorusz csapat vezetőjével, másszóval unatkozás lesz, nem kell aggódnia. Inkább Iljával mennék ehelyett...
1.27.
A repülőn...félálomban...nem kellemetlen az alvás, mivel 4:45-kor indult a buszom. Találkoztam a magas lánnyal a hallban tegnap, de minden totál káosz volt, így sikerült elszabadulnom. Shliajev totálisan zavart, majdnem átment a kezén a busz. Vacsorán később, aztán találkoztam Iljával és Maximmal a bárban. Nem tudom mi történt Shliajevvel de nem volt ott. Az arcok egyre vörösebbek lettek, vörösebbek mint bármikor is. Azt se tudom, pontosan mi történt velem, a fejem tényleg nehéz, visszahívták Vakhtangot egy különös nővel, aztán Massimo Scali próbált elráncigálni egy privát olasz hotelszoba partira. Örültem, hogy el tudtam húzódni Maximtól, már a 4. cigarettája füstölt. Nagyszerű visszagondolni a tegnapra, mielőtt elindultam a reptérről, macdonaldsot ettem. A szemhéjaim lecsukódnak...zzzzzz....
Forrás/Source:
http://www.volet-dreams.net/davydov
Davydov naplója után szabadon...
(A további naplórészleteket a képzelet szülte, minden valós vagy vélt hasonlóság élő személyekkel csak a véletlen műve lehet! :)))
Jevgenyij (a szibériai tigris) titkos naplója 2004, Budapest
The top secret diary of Evgeni (the Siberian Tiger) 2004, Budapest
A megérkezés:
Már megint itt vagyunk valami, hm, városban. Azért tök buli.
Korizhatok egyfolytában. Jönnek valami emberek...Rajongók! Jaj,
nekem! Jaj, nekik! Haha, túljártam az eszükön! Fotóztak én meg
kisuhantam a képből >:))) "No, photos, please!"
A felkészülés során:
Hohó! Mit keres itt már megint az a kis francia? Ez a hülye nem néz klasszikusokat?
"Tolko ogyin büty!" (Csak egy maradhat!)
Később:
Gyakorlás a baletteremben. A francia kakas is velem van beosztva. A
nyakamba hajtogattam a lábam. A kis francia valamiért ideges. Nem
tudom mi baja. Fel-le járkál. Kilométerhiány? 3x megcsavartam a lábam
és csomót kötöttem rá a fülem mellett. Még mindig járkál. Talán az a
baja, hogy neki a cipőjét befűzni is nehezére esik? Most valami csörlőket
meg csigákat hoznak be neki, furcsállom, de nem szólok. A csigasorral
nagy nehezen feltornázta a lábát a szegélylécig. Hajrá! Ha
szorgalmasan gyakorol, holnap tán már térdig is fel tudja emelni a lábát!
A rajongók:
Azt barna hosszú hajú lányt már 3x sikerült kicseleznem, yeah!
Egyszer se sikerült lefotóznia, yeah! De itt azt mondják nekem, van erre
felé egy mondás: három a magyar igazság és egy a ráadás! Jaj, nekem,
mi lesz a negyedik alkalommal?! Izgulnom kéne? Csortvazmi!
Később:
Ki a fene mert Zsenyának szólítani?! Ja, az a húszezer ember a stadionban?
Öööö...na, jó, most az egyszer (de csak mert ők vannak többségben)!
3. nap
Hülye város, hülye emberek, hülye jég, hülye korcsolya! Akkor is
megugrom azt a hülye tripla Axelt! Mit triplán! Quadrán!
Később:
Viszont megcsináltam a Biellmant mind a két lábammal - egyszerre!
4. nap
Alexej Nyikolajevics azt mondta, hogy ugorjak kútba! Még töprengek a
megvalósítás mikéntjén...
A felkészülés során.
Gyakorlás? Még mit nem! Bementem a pályára, megugrottam a két
quadrámat, aztán kijöttem. Ismét jót gyakoroltam! A kis hülye franciának
vajon miért habzik a szája?!
A rövidprogram után:
Sanda gyanú fészkelte be magát a lelkembe! Lehet, hogy Alexej Nyikolajevics kihasznál engem?
Lehetséges, hogy rám alapozza a plüssállat-nagykereskedésének beszerző részlegét? Úristen!
Beszippantott a plüssállat-maffia!
5. nap
Kérték, kommentáljam a szereplésemet, hát tessék:
A jég csúszik, a korcsolya csúszik, esnek a versenyzők. Ez van. Nem
lehet mindig talpon maradni. So..!
Hagytam, hadd nyerjen a kis hülye francia, neki is legyen egy jó napja
életében! (több úgyse lesz!) Jössz te még az én utcámba, jössz te még
Moszkvába bajnokságra, haha....!
Brian élete (a gall kakas) 2004, Dortmund
The life of Brian (the Gallic Cock) 2004, Dortmund
1. nap
Már megint egy város, ahol bizonyíthatom gall felsőbbrendűségemet!...
Kicsit később:
Ki az a hülye aki megint Bröánnak hívott????
2.nap
Nem értem: Poitiers-ben már mindenki felismer az utcán, itt meg elkérik a belépőmet a biztonsági őrök?!
Később:
Már kidöglöttem a sok gyaloglástól! Három órával korábban jöttem a stadionba, hogy minden egyes kamerába bele tudjak mosolyogni, szép szisztematikusan! De mindig áthelyezik őket, így nem tudom melyikben látszottam már, és melyikben nem?!
Ohó! Ez már egyszer megvolt! Hiba a Mátrixban!
3.nap
Egyre jönnek a kiscsajok fényképezkedni, a karom már elfáradt az ölelgetéstől, de hát ez a nagyság ára!
Később:
"Photos, please! Come on, common!" Na, csak még egy képet, lécci, lécci, lécci!
4.nap.
Én mindig szépen szabályosan , ökölbe szorított kézzel korcsolyázok! A hülye orosznak nem tanították meg, hogy ha állandóan széttárja az ujjait és elesik, majd jól átmennek rajta korcsolyával?! Ja, hogy a műkoriban egyedül vagyok a jégen? Ezt miért nem mondták már korábban???
5.nap
Remélem, anyu néz a tribünről, hogy milyen szépen siklok ide-oda!...Integet, hogy menjek fel hozzá táncikálni. De anyu...! Nem látod, hogy a versenyen kűr közben vagyok!? De sietek, ahogy csak tudok!
Később.
Jaj, mami! már megint itt van az a csúnya, nagyorrú orosz!...úgyis beletiprom egyszer a jégbe! Grrr!
Mindenkire vigyorog és puszikat dobál, csak nekem nem! Teljesen összetörte a kicsinyke szívemet...! :(
A versenyek után:
Kérdezték mik a terveim a jövőre nézve. Mondtam, hogy tervbe van véve a Terminátor, a Godzilla, és ha minden jól megy a King Kong eltáncolása kűrökben. De az edzőm (az egyik a 23 közül) azt mondta, még túl kecses vagyok ezekhez. A nyár programja a keményítés és imázsformálás lesz!
Azt is megkérdezték, hogy most akkor ki az igazi edzőm? Nem tudtam választani - mind egyformán kedvesek a szívemnek...És különben sem akarom hogy rámfogják, rasszista vagyok. Ezért távolabbi terveim közt szerepel egy koreai, egy arab, egy japán és egy bantu néger edző beszerzése. Ezek mind a csapatomat fogják erősíteni (én és az edzőim - mindenhova együtt megyünk! igaz, majd egy kisbuszt is be kell ehhez szereznem!)
Edvin (az ördög hegedűsének) naplója 2004
The secret, secret diary of Edvin (the Violinist of the Devil) 2004
Korábban:
Valami hülye hívogat folyton és érthetetlen nyelven karattyol a telefonba. Hogy ki a fene ez? Valaki azt mondja nekem, oroszul beszél. Ja, így már mindjárt más! Hisz én is tudok oroszul! 8 évet tanultam Moszkvában! Igy van!
Később:
Aszongya írjak neki valami zenét...most gyors legyen...most lassú...most ugyanazt mégegyszer...most gyors...most lassú...hát mi vagyok én, gyorcsévélő és repeat gomb egyszerre?
Később a VB-n:
Hegedűt adok, veszek, lízingelek! Ja, hogy ez nem a hegedű-világbajnokság? Hát miért nem szólt senki? Bár igaz, feltűnt, hogy elég hideg van. Ez Oroszországra emlékeztet engem. Mert 8 évet csencseltem Moszkvában. Igy van!
Interjúk:
Az újságírók a Zsenyával való barátságomról faggatnak, meg hogy kinek írok még számokat és szeretem-e a műkorcsolyát? Már hogy a fenébe ne! Hát azt hiszik ezek az őrültek, lehet csencselni Moszkvában vodka és műkorcsolya nélkül?!
Később:
Biztos szépek a kűrök, de sajna semmit sem láttam belőlük. Egyrészt mert izgulok és inkább oda se nézek, másrészt mert szemembe lóg a hajam. Pulikutya-effektem van. Ha levágnák, tán meg is vakulnék a nagy világosságtól!
A döntő kűr után:
Ugye milyen jó zenéket írtam? A haverom is milyen szépeket esett rajta!
Szünetben:
Zeneszámokat tessék, friss, meleg zeneszámokat! Használt zeneszámot cserélek valami értelmes dolgora! (esetleg malac-fejbelövő készülékre???) Na, Gázsi, nem kő?! Az évszázad üzlete!
Később:
Megpróbáltam összeszámolni, ki mindenki akar zenét tőlem: a lábujjaim után a Zsenya ujjait is igénybe vettem, de még ez se volt elég! Ez a Lindemanus is itt sündörög körülöttem...csak nem zenét akar ő is? Szerencsére németül nem értek, csak oroszul. Mer’ 8 évet tanultam Moszkvában. Igy van!
A gálán:
Ez a hülye haverom hát nem kirángatott a jégre? Hisz ez csúszik! És hideg! ezt miért nem mondta előtte?! Persze mer akkor nem jöttem volna ki vele! Hé, emberek, egy hősugárzót nem tudnának adni?
Utána:
A haverom nagyon örült a sikerének meg a kűrjének. Én kevésbé. Semmit se láttam belőle és majd megfagytam! Nem baj, majd megnézem otthon a tévén és fagyállót kenek az ujjaimra!
Interjú:
Az újságírók a változatosság kedvéért Zsenyával való barátságomról faggatnak, meg hogy kinek írok még számokat és szeretem-e a műkorcsolyát? Az egyik újságíró (biztos véletlenül) az új lemezemről kezdett kérdezni, de a többiek lehurrogták, hogy ne térjen el a tárgytól.
Ps. Lehet, hogy oroszul kellett volna írnom ezt a naplót? Tessék, most mindenki el tudja olvasni (hál’istennek, Zsenya nem :)) Igy van!
Ilja ( az orosz medve) titkos naplója 2003-2004
The less secret diary of Ilia (the Russian Bear) 2003-2004
A kosztümömről:
Senki nem válallta a ruhám elkészítését, hát magamnak kellett gondoskodnom róla. Azóta hiányzik a hokikapuról a háló. Csak nem ezért üldöznek a hokisok? faragatlan népség!...de milyen gyorsak! jaj! miért is nem mentem inkább gyorskorcsolyázónak?!
A másik kosztümömről:
Kilopkodtam a babérleveleket a bablevesből, hogy felvarrhassam a kosztümömre...másnak is ennyi problémája van a ruhájával???? Hoppá, a babérkoszorú lecsúszott a vállamra....Inkább Caesarra hasonlítok így, mint Nizsinszkijre...
A szabadprogramban:
Hohó!Tiszta Nizsinszkij vagyok, csak még ugrani nem tudok!
Nem baj, Caesar se tudott ugrani, mégis meghódította a világot!
Nizsinszkijről:
a szibériai kistigris ellopta Nizsinszkijt! Én vagyok Nizsinszkij! De nem! De igen! De nem! De igen! De nem! De igen! De nem! De igen! De nem! De igen!
Ki a fene egyáltalán az a Nizsinszkij???? Hoppá, gyorsan elolvasom a honlapomon!
Tök úgy nézek ki, mint Nizsinszkij! Mármint ahogy azon az egyetlen fennmaradt, meggyűrődött, megsárgult, megégett, széttépett képén lehet látni!
Zsenyáról:
Fúj, te kis kegyetlen! Én nem hagyom, hogy parancsolj nekem! ...Hova is megyünk, kedves gazdám?
A rajongók:
Annyira szeretnék legalább egyetlen autogrammot adni! Lécci, lécci, Zsenya engedd meg! Csak egyet, na!
Gyakoroltam!!! Bi-bi, már csak 10 percembe telik egy autogramm elkészítése! Az a hülye dislexiás Andrei a VB 3 nappal ezelőtti kezdete óta egyetlen autogrammot tudott csak adni...ugyanis csak most fejezte be!
A belorusz csapat:
ja, és Vakhtang (Murvanidze) egész verseny alatt azzal üldözött, hogy mi van köztem és Sergei (Davydov) között! meg hogy milyen arckrémet használ Sergei, amitől olyan szép a bőre...?! Az előbb láttam Sergeit egy cserép fikusznak álcázta magát a folyosón....lehet, hogy ő is Vakhtang elől bújkál????
Később:
Találkoztam Shliajevvel, kézjelekkel megkérdezte, nem láttam-e Sergeit. Csodálkoztam, hogy ennyit beszélt!
Még később:
Sergei még mindig a fikusz mögött dekkol. Most már Shliajev elől is menekül? A haja is égnek áll....találkozott Vakhtanggal????
Nagyon később:
Furcsa dologra lettem figyelmes. Vakhtang a fikusszal beszélgetett. Aztán vállat vont és elment. A fikusz kisvártatva vad horkolásba kezdett....
Remélem, nem fogják holnap reggel a takarítók megöntözni. A fikuszt. Vagy Sergeit. Bár nem is lenne baj. Legalább nőne egy kicsit...:)
Másnap gyakorlás közben:
Shliajev kézzel-lábbal kapálózva jön felém a jégen...most beszélgetni akar vagy csak szimplán elesni?
Az eredményről:
Sajnos, vissza kellett lépnem, mert elfogyott a levesből a babérlevél és nem tudtam befejezni a kosztümöm...A belorusz csapat sírva búcsúztatott...:0 Búcsúajándékokat is kaptam: Vakhtang a kedvenc arckrémét, Shliajev egy adag banánt, Sergei Shliajevet nyomta a kezembe :)
